Gyülekezet tagjainak versei

Szerző: reffehe Közzétéve:

Szabó Katalin: Törékeny cserépedény

Törékeny cserépedény az életünk,
És mi mégis gőgösen dicsekszünk.
Addig marad ép, míg Isten úgy akarja,
Te már lehet sokszor összetörted volna.

Úgy rendelte Isten, hogy ne legyen vasból,
De ne is legyen csillogó aranyból.
Megtéveszt bennünket hamis csillogása,
Nem hisszük el, hogy ez csak a máz rajta.

Mi védjük a mázt, hogy meg ne repedjen,
Ha lehet még ezen karcolás se essen.
Pedig ez az edény bármikor eltörhet,
Isten ebbe az edénybe kincset rejtett.

Bár törékeny cserép, de Isten alkotta,
Higgyük el, hogy a tenyerén hordozza.
Féltjük-e igazán az elrejtett kincset,
Pedig életünknek csak ez ad értelmet.

Néha nem kíméljük, mintha vasból volna,
Máskor azt szeretnénk ha arannyá válna.
Ha egy cserépedény darabokra hull,
Akkor döbbenünk rá, az Élet mulandó.

Az edényben elrejtett kincs örökkévaló,
Csak a cserépedény törékeny mulandó.
A drága kincset az Úr azért adta nekünk,
Mert szeretett és megbízott bennünk.

Fehérgyarmat, 2020.02.18.


0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük