Gyülekezet tagjainak versei

Prosenszki Tiborné: Világjárvány

Mást sem lehet hallani
a hírforrásokból,
járvány tört ki a egész világon.

Kezdete van, de a végét nem látjuk
olyan ez akár a mennyei világunk.

Amit testi szemekkel nem láthat az ember,
kételkedik benne rendíthetetlen.

Az emberiség egy olyan fura fajzat,
nem hiszi el addig míg Ő nem kerül bajba.

Nem látják Istent sem a mennyországot
mért ismernék el az örökkévalóságot?

Az ember míg hitetlenkedik
ég és föld között vergődik
nem hiszik Istent,
sem a mennyországot,
mért hinnének el bármit
a világ bajáról.

Istennek mégis, mindennel terve van,
ezért sokféleképpen szólongat
betegséggel állítja meg az embert,
de segítséget is Ő nyújt a veszedelemben.

Kész végig söpörni az egész világon,
a hitetlent levenni a lábáról.

Csodákat tenni a beteg ágyakon!

Az ember létrehozhat karanténokat,
de nem állíthatja meg az Isteni dolgokat.

Hacsak bölcsességet nem kér felülről,
és el nem ismeri a TEREMTŐT!