Gyülekezet tagjainak versei

Prosenszki Tiborné: Krisztusi kegyelem

Mit ért ezalatt
sok földi ember?

Lehet, hogy fel sem fogja, hogy
nélküle mehet a porba,
ahonnan vétetett!

Mert porból lettünk,
de Isten átformált bennünket,
hogy legyünk emberek.

Emberek, kik éreznek,
bűnbeesnek, sírnak és nevetnek
Istennek nem tetsző dolgokat tesznek.

Egymás terhének hordozására képesek
lehajolnak, beöltöznek, földi teendőket végeznek.

De Őbenne ördveznek!

Örvendező kegyelem
már itt lent az enyém lehet,
ha Feltámadott bennem él,
s kitárta a szívemet, hogy
a kegyelem bent legyen.

A kegyelemmel teljes szív
mindenkit arra int
tagadja önmagát,
kövesse az Isten fiát!

Ki lélekben vele jár
sosem kóstolja meg a halált.

Csak a teste marad a porban
lelke tovább él Istennel
a mennyországban!