Szabó Katalin versei

„ Mentsd az életedet – a hegyre menekülj” Mózes I. 19 / 17.

A hegyre menekül!

A hegyre menekülj, soha ne nézz hátra,
Mi mögötted marad, szíved ne sajnálja.
Ments meg az életed, az Úr vezet,
A hozzá vezető utat kijelölte neked.

Jézus az Út, az Igazság, az élet,
Ne várj Te mástól soha segítséget.
Ne akard vinni mind a terheket,
Ahhoz nem lesz elég erő neked. 

Mások is jönnek, előtted, melletted,
Te azért ne próbáld elítélni őket.
Mert erre a hegyre Te is csak úgy jutsz fel,
Ha az Úr szeretetével téged átölel. 

Hogy kiket választott ki, kik az Övéi,
Azt mi nem tudjuk, azt csak Ő ismeri.
Csak akkor juthatsz fel a Golgotára,
Ha rálépsz az általa kijelölt útra.

Aki visszatekint, nem jut fel a csúcsra,
Azt a bűn, a kísértő mindig visszahúzza.
Ne nézz az úton se jobbra, se balra,
Hanem csak Jézusra, a Te Megváltódra. 

Attól ne félj, nem vagy egyedül,
Hű Pásztorod az Úr, Ő megy elől.
Boldog vagy , ha ismered a hangját,
Ha tudod követni a lábnyomát. 

Vannak égbenyúló hegyek, csodás fennsíkok,
Szemet gyönyörködtető hófedte csúcsok.
A Golgota hegye legyen a legszebb nekünk,
Bármi történik velünk, oda meneküljünk.

Fehérgyarmat, 2021. 06. 22.

                                     SzK.